Érdekes problémakörnek tartom a magányos nők életének figyelemmel kísérését. Na, ez a mondat alapvetően magyartalan lett, de talán a lényeg nem sikkadt el. Tehát adott egy nő, aki hozzávetőleg a negyedik X-en túli, de még nagyon is aktív nő. De a Sors úgy akarta, hogy valamilyen oknál fogva egyedül maradjon. A korábban szeretett férfi eltűnt az életéből. Lelépett, elváltak, elveszítette. És most itt áll egyedül és nem tudja, hogy mit lépjen, hogyan lehessen ismét újra boldog nő.
Az azért a körülményeket árnyalja, hogy ilyenkor már általában van gyermeke a nőnek, akit tipikusan ő is nevel. Ilyenkor persze fontos, hogy a gyerek(ek) milyen idős(ek), de az tény, hogy bizonyosan azt érzi az őt elhagyó férfivel kapcsolatban, hogy cserben hagyták. Mert, ami tökéletesen működött korábban, most tökéletesen nem működik. A gyerek életkorának figyelembe vétele mellett kell eldöntenie, hogy akar-e még az életében nő lenni, vagy belesüpped egy sűrű ragacsos masszába, a mindennapok iszapjába és nem keveredik ki belőle. Így marad számára a szomorúság, a bánat, a negatív érzések és persze a kielégületlenség. A helyzetet tovább tudja árnyalni, hogy a gyerekek általában nagyon nehezen fogadják el - kivéve még a néhány éves gyermekeket - hogy az édesanyjuk életébe újabb férfi lép be. A gyerekek számára, ez már nem lesz család. csak egy idegen, aki belekavart a megszokott családi légkörbe.
A nagy kérdés és döntés a nő előtt: mi csináljon? Azt amit az agya diktál és maradjon a családi béke érdekében besavanyodva és várja, amíg elveszíti a női mivoltának a jeleit, vagy dacoljon a gyermekeivel és próbáljon meg újra nyitni egy új kapcsolat felé.
A magam részéről én az utóbbit támogatnám megoldásképpen. Az persze teljesen egyénfüggő, hogy milyen irányba teszi az első lépéseket. Úgy gondolom, hogy nem járok messze az igazságtól, amikor azt merem írni, hogy bár hiányzik a férfi társasága, de alapvetően nem azért, mert arra vágyik a magányos nő, hogy valakire főzzön, mosson, takarítson, hanem sokkal inkább arra vágyik, hogy a férfi mellett nő lehessen. Ez mit jelent? Természetesen a testi kapcsolat létrejöttét. És nem gondolom azt, hogy azonnal egy ágyban kell szexcsatát vívni az újdonsült partnerrel, de a simogatások, a csókok újra beindítják azokat a hormonokat, amitől a libidó is egyre nagyobb lesz. Persze felnőtt emberekről beszélünk, akik pontosan tudják már, hogy mit és hogyan szeretnek a szexben és mit és hogyan kell ahhoz csinálniuk, hogy újra megéljék a vágyaikat, Így nem hiszem, hogy nagy katasztrófát jelenthet bárki számára, ha már az első randi az ágyban végződik.
Joggal tehetik fel a kérdést. Ez eddig OK, de honnan szedjek épkézláb férfit. Hát ez az igazán nehéz kérdés. Mert a hasonló korosztályba tartozó férfiak zöme már kapuzárási pánikban szenved és a tinilányok után kajtat. A negyvenes nőket meg általában a fiatal húszas éveikben járó fiúcskák keresik valami különleges szexuális élmény átélése céljából. Akkor ez így zsákutcának tűnik. De talán mégsem!
Azt hiszem azt a javaslatot tudnám tenni azoknak a hölgyeknek a legnagyobb tisztelettel, akik magányosak, de még nem szeretnék magukat "eltemetni", hanem aktív nőként szeretnének még kinyílni, hogy ne elvárásokkal viseltessenek a férfiak irányába. Ha csak szexre van szükségük, akkor akár a huszas fiúk is jó élményt tudnak nyújtani, de ha inkább a tapasztalt férfira vágynak, akkor járjanak nyitott szemmel, mutassák meg, hogy még mennyire szexi nők és engedjék magukhoz közel a potenciális érdeklődőket. Ne férjet, élettársat akarjanak találni, hanem inkább egy olyan partnert az életükbe, aki ha kell szexuálisan megadja, amire vágynak, akivel tudnak beszélgetni, tudnak közös programokat szervezni. Ennél tovább nem kell gondolni, Az Sors úgyis abba az irányba fogja terelgetni a kapcsolatot, amiben mindketten jól fogják érezni magukat. És akkor vége a magánynak és mindenki boldog!
