Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

felnőtt játékok - amikről nem beszélünk

Szex workshop

Szex workshop

Magányos nők dilemmája

amikor az idő telik, a vágyak erősödnek

2021. december 09. - dr. Magyar Gábor

Érdekes problémakörnek tartom a magányos nők életének figyelemmel kísérését. Na, ez a mondat alapvetően magyartalan lett, de talán a lényeg nem sikkadt el. Tehát adott egy nő, aki hozzávetőleg a negyedik X-en túli, de még nagyon is aktív nő. De a Sors úgy akarta, hogy valamilyen oknál fogva egyedül maradjon. A korábban szeretett férfi eltűnt az életéből. Lelépett, elváltak, elveszítette. És most itt áll egyedül és nem tudja, hogy mit lépjen, hogyan lehessen ismét újra boldog nő.

Az azért a körülményeket árnyalja, hogy ilyenkor már általában van gyermeke a nőnek, akit tipikusan ő is nevel. Ilyenkor persze fontos, hogy a gyerek(ek) milyen idős(ek), de az tény, hogy bizonyosan azt érzi az őt elhagyó férfivel kapcsolatban, hogy cserben hagyták. Mert, ami tökéletesen működött korábban, most tökéletesen nem működik. A gyerek életkorának figyelembe vétele mellett kell eldöntenie, hogy akar-e még az életében nő lenni, vagy belesüpped egy  sűrű ragacsos masszába, a mindennapok iszapjába és nem keveredik ki belőle. Így marad számára a szomorúság, a bánat, a negatív érzések és persze a kielégületlenség. A helyzetet tovább tudja árnyalni, hogy a gyerekek általában nagyon nehezen fogadják el - kivéve még a néhány éves gyermekeket - hogy az édesanyjuk életébe újabb férfi lép be. A gyerekek számára, ez már nem lesz család. csak egy idegen, aki belekavart a megszokott családi légkörbe.

A nagy kérdés és döntés a nő előtt: mi csináljon? Azt amit az agya diktál és maradjon a családi béke érdekében besavanyodva és várja, amíg elveszíti a női mivoltának a jeleit, vagy dacoljon a gyermekeivel és próbáljon meg  újra nyitni egy új kapcsolat felé.

A magam részéről én az utóbbit támogatnám megoldásképpen. Az persze teljesen egyénfüggő, hogy milyen irányba teszi az első lépéseket. Úgy gondolom, hogy nem járok messze az igazságtól, amikor azt merem írni, hogy bár hiányzik a férfi társasága, de alapvetően nem azért, mert arra vágyik a magányos nő, hogy valakire főzzön, mosson, takarítson, hanem sokkal inkább arra vágyik, hogy a férfi mellett nő lehessen. Ez mit jelent? Természetesen a testi kapcsolat létrejöttét. És nem gondolom azt, hogy azonnal egy ágyban kell szexcsatát vívni az újdonsült partnerrel, de a simogatások, a csókok újra beindítják azokat a hormonokat, amitől a libidó is egyre nagyobb lesz. Persze felnőtt emberekről beszélünk, akik pontosan tudják már, hogy mit és hogyan szeretnek a szexben és mit és hogyan kell ahhoz csinálniuk, hogy újra megéljék a vágyaikat, Így nem hiszem, hogy nagy katasztrófát jelenthet bárki számára, ha már az első randi az ágyban végződik.

Joggal tehetik fel a kérdést. Ez eddig OK, de honnan szedjek épkézláb férfit. Hát ez az igazán nehéz kérdés. Mert a hasonló korosztályba tartozó férfiak zöme már kapuzárási pánikban szenved és a tinilányok után kajtat. A negyvenes nőket meg általában a fiatal húszas éveikben járó fiúcskák keresik valami különleges szexuális élmény átélése céljából. Akkor ez így zsákutcának tűnik. De talán mégsem! 

Azt hiszem azt a javaslatot tudnám tenni azoknak a hölgyeknek a legnagyobb tisztelettel, akik magányosak, de még nem szeretnék magukat "eltemetni", hanem aktív nőként szeretnének még kinyílni, hogy ne elvárásokkal viseltessenek a férfiak irányába. Ha csak szexre van szükségük, akkor akár a huszas fiúk is jó élményt tudnak nyújtani, de ha inkább a tapasztalt férfira vágynak, akkor járjanak nyitott szemmel, mutassák meg, hogy még mennyire szexi nők és engedjék magukhoz közel a potenciális érdeklődőket. Ne férjet, élettársat akarjanak találni, hanem inkább egy olyan partnert az életükbe, aki ha kell szexuálisan megadja, amire vágynak, akivel tudnak beszélgetni, tudnak közös programokat szervezni. Ennél tovább nem kell gondolni, Az Sors úgyis abba az irányba fogja terelgetni a kapcsolatot, amiben mindketten jól fogják érezni magukat. És akkor vége a magánynak és mindenki boldog! 

Minden asszony életében van egy pillanat...

Így szól az ismert dal első sora. Ebből az egy sorból azért arra tudok következtetni, hogy a dalszöveg írója igen nagy tapasztalatokkal rendelkezett a női lelkek tekintetében. De mire is utalhat ez a mondat? Nyilvánvalóan arra, hogy bizony nem idegen a női lélektől sem a "kilengés" vágya. Tehát nem csak a férfiak azok a disznók, akiknek állandóan a szexen jár az eszük, hanem bizony a nők fejében is születnek ilyen erotikus gondolatok. Joggal kérdezhetjük, hogy miért is?

A válasz nagyon egyszerű: mert ők is emberek, mert a nőknek is vannak vágyaik és a nők is szeretnék megélni ezeket a vágyaikat. És igen, ebben a tekintetben is egyenjogúak vagyunk. Még akkor is ha sok férfinak a hiúságát erősen rombolja, ha a szeretett nőjéről kiderül, hogy másnál is keresett boldogságot. Tulajdonképpen a konvenciók azok ismét, amelyek ezt a sztereotíp gondolkodást eredményezik, azaz a férfiaknál bocsánatos bűn, ha félrelépnek, vagy éppen szeretőt tartanak, a nőknél viszont nem. Nos, én egy kicsit mélyebben szeretném az okokat megvizsgálni, azaz hogyan is juthat el egy nő arra a pontra, amikor azt érzi, hogy szükséges van más férfi testi kontaktusára is.

Az egyik ilyen ok általában az, amikor a párok között jelentős legalább 10-15 év korkülönbség van a férfi javára. Ilyenkor a nő még szexuálisan igen aktív, de a férfiaknál bizony már egy idő múlva előfordul, hogy nem működik olyan jól a "műszer", vagy csak egyre ritkábban kerül sor egy-egy - remélhetőleg kiadós - szexre közöttük. Ilyenkor a mennyiségi és a minőségi hiányosságokat fogja a nő a saját módján pótolni. A férfi szempontjából egyszerűbben azzal tudja megoldani,ha az szexipar remekbeszabott eszközparkját veszi igénybe, azaz vibrátorokkal, dildókkal és mindenféle örömszerző műtárggyal teszi magát boldoggá, kiadósakat maszturbál. A kellemetlenebb megoldás, amikor vagy a munkahelyen, vagy az internet adta lehetőségeket kihasználva titokban keres magának szexpartnert és a hiányzó szexuális élményeket így szerzi be. 

A másik csoportja a nőknek az, akinek a szexuális étvágya olyan mértékű, hogy egy megfelelő potenciájú átlagos férfi nem képes megfelelően enyhíteni ezt az "éhségüket". Ők ugyebár a fehérmájjal született, nimfomániásnak kikiáltott nők csoportja. Úgy vélem, hogy ha egy férfi ilyen tulajdonságokkal megáldott nővel köti össze az életét, akkor ha előre tudott volt ez a tulajdonság a számára, akkor próbálja meg ennek a tulajdonságnak a jó oldalát kiélvezni és ha érzelmileg is kötődik a nőhöz, akkor viszont tűrje el azt, hogy amit tőle nem kap meg az asszony, azt mástól megkaphassa.

A harmadik csoportba azokat sorolnám, akik elfoglaltak állandóan. És itt nem csupán a nőkre gondolok, hanem mindkét félre. Amikor nem azért nincs szex, mert egyébként  nem szeretnék, hanem nem tudják megoldani azt, hogy ugyanabban az időben, ugyanabban a helyiségben tartózkodjanak és legyen legalább egy jó kefélésre idejük. Sajnos a mai felgyorsult világban sok ilyen páros van közöttünk. Fontosabb a karrier, az egzisztencia mint a boldog élet, amibe természetesen beletartoznak a szex adta élmények is. Nyilvánvaló, hogy ezekben a helyzetekben a nőnek kell megkeresnie azt a lehetőséget a saját mindennapjaiban. Ilyenkor szokott leggyakrabban szexpartnerré válni a munkatárs, a barát, olyan személyek, akik gyakrabban találkoznak az illetővel mint a saját társa.

 A következő csoportba a "kalandozókat" sorolnám. Ők azok, akik függetlenül attól, hogy van-e társuk vagy nincs, jól működik-e közöttük a szex vagy sem, önmagában a keresgélés és ismerkedés öröméért lépnek félre. Őket nem szabad összetéveszteni a nimfománokkal, mert a "kalandozók" kielégíthetők szexuálisan, csak a változatosság az, ami izgató számukra. A "vadászösztön" működik és egyrészt a partner személyének a folyamatos csereberélése, másrészt a szexuális együttlétek módja, formája az, ami hajtja őket. 

Hirtelenjében ezeket a kategóriákat tudtam megfogalmazni. Az tény, hogy ezeknek a kategóriáknak valamelyikébe sokan beletartoznak, de sokan vannak, aki kevert csoportba sorolható. Kettőbe, vagy akár többe is. De alapvetően a motiváció úgy tűnik a négy alapcsoporthoz kapcsolódó viselkedési formából fakad.

De mi a leírtakból a konzekvencia? Tulajdonképpen csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad a nőket amiatt megvetni, mert a fejükben nem csupán egy férfi és egy "farok" van jelen. Miután azt gondolom, hogy egy pár számára fontos, hogy mindketten megkapják azt a szex terén, amire vágynak, ezért nyitva kell hagyni azt a kiskaput, ami lehetővő is teszi a számukra ezeknek az örömöknek a megélést. A párjuktól függetlenül is.   

Csapatépítés vagy szexorgia

avagy amikor a karácsonyi buli elvadul

Közeledik az év vége és ezzel közeledik a legtöbb munkahelyen az év végi buli ideje is. Csapatépítés, vagy teambuliding, ahogy ezt mostanában nevezni szokás. Nincs is ezekkel a rendezvényekkel semmi probléma, hiszen a munkás hétköznapokon túl szüksége van mindenkinek arra, hogy egy kicsit felszabadultabban viselkedjen a  munkahelyén, és ne csak munkakapcsolatra legyen lehetőség munkatársak között, hanem egy bensőségesebb, barátibb kapcsolatra. Aztán a kötetlen hangulat, és persze az ilyenkor gyakran előforduló jelentősebb mértékű alkohol elfogyasztása után, némely munkahelyi buli el tud durvulni. És már nem csupán arról szól, hogy ismerjük meg egymás gondolatit a nagyvilág dolgairól, hanem bizony a szex is témaként fordulhat elő. Gondolom vannak, vagyunk sokan, akik számára ez nem olyan nagy baj, de még mindig azok vannak jelentős többségben, akik megütközve állnak, ha egy ilyen helyzet előfordul.

De mikor is lehet arra számítani, hogy a buli ebbe az irányba fog átalakulni. Nyilván a Tudományos Akadémia karácsonyi vacsoráján bizonyára ilyen soha nem fordulhat elő, hiszen a résztvevők konzervatív értékrendje, na meg a hely hangulata ilyenre nem ad lehetőséget, még gondolati síkon sem.

Azt gondolom, hogy akkor tud egy munkahelyi buli a szex irányába eltolódni, ha a résztvevők között vannak olyanok, akik egyrészt a szex iránti elkötelezett érdeklődésüket nem kívánják eltitkolni, és nyíltan is mernek kommunikálni a szexről még a munkahelyi környezetben is. Aztán kell az, hogy a résztvevők között megfelelő bizalom legyen érezhető egymás iránt. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy biztosnak kell mindenkinek lenni abban, hogy ami a rendezvényen történik, az ott is marad, azaz nem fognak kompromittáló fényképek, videók, hangfelvételek készülni, amelyek később problémát okozhatnak. És amire gyakran nem is gondolnánk: a buliban valamelyik vezető beosztású munkatársnak is benne kell lennie. Nélküle ugyanis legtöbbször nem mernek a kollégák egy erkölcsi határ átlépni. De ha a főnöknek szabad, akkor másnak is szabad és akkor indul be a buli igazán a szex irányába.

Nagy kérdés, hogy ez jó-e? Lehet, hogy ez hülye kérdés, mert a szex ugyebár kétségtelenül egy jó dolog. De egy ilyen elszabadult buliban megélni szexuális élményeket már sok kétséget vet fel. A munkahelyeken általában tapasztalható egyfajta alá- és fölérendeltség a munkatársak között. Ebből az is következik, hogy bár egy szexbulivá alakult csapatépítés nem fogja követni a konvencionális írott munkajogi szabályokat, de a résztvevőkben benne marad a munkakörükből adód helyük a  cég rendszerében, azaz a beosztott beosztott marad, a főnök meg főnök. És emiatt nem biztos, hogy a beosztott a főnök szexuális közeledésére nemet merne mondani. Ha pedig ez így történik, akkor ez már probléma, mert így már a klasszikus munkahelyi szexuális zaklatásról beszélhetünk.

De a leírtakkal nem azt akartam sugallni, hogy elítélem, ha egy csapatépítő buli ilyen formában átalakul. HA ez járul hozzá a jobb munkahelyi légkör kialakulásához, akkor akár mehet is. De! Mindenkinek tudnia kell és el kell fogadnia, hogy lehet "nem"-et mondani bárkinek és bármikor. És persze úgy, hogy azt a másik érintett tudomásul is veszi és elfogadja. Így aztán nem marad más számomra, mint jó szórakozást kívánni, akik ezzel a lehetőséggel élni kívánnak.

Szex kontra büntetőjog

avagy meddig szex és mikortól börtön

Azt hiszem a legkényesebb témát érintem ezzel a posztommal. Amikor az embert elkapja a szexuális vágy, nem szükségképpen azzal foglalkozik, hogy amit csinál az azon túlmenően, hogy neki és elvileg talán a partnerének is szexuális örömöt okoz, de emellett törvénysértő is, amiért akár büntetést is kaphat. 

De menjünk bele egy kicsit részletesebben a kérdéskörbe. Amikor a szex és a büntetőjog kapcsolatát vizsgáljuk, alapvetően a testi épséget és egészséget védő, az nemiség védelmét és a gyermeket védelmét biztosító tiltó szabályokat érthetjük.

Az egyik legtriviálisabb bűncselekmény, amit a köznyelv pedofília néven nevez tulajdonképpen a gyerekek egészséges nemi fejlődését hivatott biztosítani. Erről mindenkinek van konkrét véleménye. Szerintem a pedofíliával szembeni társadalmi közutálat egyelőre még elég erős ahhoz, hogy megfelelően korlátozza azoknak a személyeknek az aktivitását, akik megkívánják a "fiatal húst". Azt hiszem afelől nem igazán érdemes vitát kezdeményezni, hogy menyire büntetendő egy ilyen magatartás, mert azt hiszem egészségesen gondolkodó emberek részéről maximális az elutasítottság.   

A legvitatottabb szexuális viselkedésmód a büntetőjog szemszögéből a BDSM világa. Ebben a világban teljesen elfogadott az, hogy a felek közül az egyik olyan magatartást tanusít, ami a másik szemszögéből már bűncselekmény elkövetésének gyanúját is jelentheti. Általában azt a magyarázatot szokták kibúvóként felvetni, hogy ami történt, az mindkét fél akaratából történt. Ezzel alapvetően nincs is probléma, de csak egy bizonyos pontig. Addig a pontig, amíg az alárendelt, kiszolgáltatott szerepben lévő személynek okozott sérelem nem lépi túl azt a határt, ahonnan mondjuk egy testi sértés már nem magánindítványra, hanem hivatalból üldözendővé válik. Ezt ugyebár az okozott sérülések, sérelmek mértéke határozza meg. Ha már a sérülés 8 napon túl gyógyul, akkor teljesen mindegy, hogy ki mibe egyezett bele - adott esetben a súlyos testi sértést fog megállapítani a büntetőjog.

Ugye nagy kérdés, hogy ha benne van mindkét fél, akkor hogyan tudódhat ki az, hogy milyen sérüléseket sikerült elszenvednie valakinek. Nos a válasz roppant egyszerű. A BDSM világában sajnos nagyon sokan mozognak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit és hogyan kell tenniük ahhoz, hogy egyrészt a kívánt szerepkörhöz tartozó viselkedésformát tudják nyújtani, másrészt a BDSM lelki oldaláról nincs egy fikarcnyi ismeretük sem. Csak a "durrbele, verjük el" elvet vallják. 

Akkor most hányadán is állunk a szex és a büntetőjog viszonyával? Mondjuk úgy, hogy nem állunk túl jól. A konvencionális szexuális kapcsolatok csak abban az esetben fognak a büntetőjog rendszerébe ütközni, ha a szexuális kapcsolatban az egész "műsor" valamelyik fél kifejezett akarata ellenére történik meg, és az illető túl lép a saját szégyenérzetén és vállalja a büntetőeljárással kapcsolatos tortúrát. ezek a bűncselekmények a Büntetőtörvénykönyvünk XIX: fejezetében kerültek felsorolásra. És amit azért érdemes megemlíteni, hogy ezek a büntetőjogi tényállások nem túl elnézőek az elkövetőkkel szemben  és ha valaki egy ide ütköző cselekményt elkövet, akkor számíthat arra, hogy fogja olcsón megúszni.

Most kicsit megpróbálom az egészet magyarra fordítani: szóval ha valaki, akár egy férfi egy nő viszonylatában teljesen konvencionális módon kíván szexuális kapcsolatot létesíteni, akkor az addig a pontig, amíg mindketten akarják, csupán élvezet, ha valamelyik fél kifejezetten tiltakozik ellene, akkor már Btk-s téma. Ugyanúgy, ha hirtelen valamelyik oldalon megszaporodok a vállalkozószellemű szexre éhesek száma és a másik fél -ez tipikusan a nő - mondjuk nem akarja ezt, akkor ez bizony keményen büntetendő lesz. Ugyancsak ide sorolandó a családon belüli mindenféle felállások, még akkor is, ha mindenki benne van a buliban. Tehát nem nézi jó szemmel a büntetőjog a gyermekét nagy igyekezettel a felnőtt életre tanítani kívánó anyukát vagy apukát, amikor a gyermek szexuális életre való nevelésében a tanár szerepét vállalja tevőlegesen is. És még lehet ezeket a lehetséges helyzeteket sorolni.

És akkor visszakanyarodnék a BDSM világához néhány szóra. Ezek a játékok minimum a tettleges becsületsértés megállapítására alkalmasak, de amint már említettem az elszenvedő, alárendelt helyzetben lévő testi épsége is minimum veszélyeztetett, vagy sérüléseket elszenvedő. Ezt a büntetőjog a testi sértés fogalomkörében büntetni rendeli. Amint már említettem, van amit csak magánidítványra, de a súlyosabb esetekben hivatalból is elkezdődik a büntetőjogi vegzatúra.  Ebből az is következik, hogy esetleg egy olyan súlyos sérülés következik be a tapasztalatlan, vagy óvatlan domináns működése kapcsán a szubmisszív félen, aminek az ellátáshoz már szükséges orvosi közreműködés, akkor nem árt tudni, hogy az orvosokat bizonyos esetekben törvény kötelezi, hogy meg kell tenniük a büntetőfeljelentést a hatóságok felé. És akkor már kész a baj. A folyamat beindul és csak az Isten, meg a bíróság tudja, hogy hol fog majd megállni az ügy.

Azt viszont lehet tapasztalni, hogy milyen sokan szeretnek játszani a tűzzel és milyen sokféle - egyébként az előzőekben a büntetőjog területére is tartozó - szexuális játékot űznek nap mint nap. Miért is bíznak abban, hogy mindezek büntetlenek maradnak? Roppant egyszerű a válasz: mert az esetek nagytöbbségében látens lesz a cselekményük a büntetőjog számára. Nem beszélnek róla, tudják a határokat, vagy ha nem, akkor is megpróbálják egymás között diszkréten rendezni az egész helyzetet. Sok esetben az egyébként nagy mellénnyel rendelkező "játékosok" azonnal összemennek, amikor hatóságok előtt kellene a tetteikért vállalni a felelősséget. Miért? Mert egyrészt bennük is működik a szemérmesség, bármennyire is keménynek akarnak látszani. Másrészt a legtöbben egzisztenciálisan kerülnének padlóra, ha a szexuális érdeklődésük kitudódnak mások előtt. Így tehát lényegében minden extrém játékos bízhat a szerencséjében, meg a látencia jótékonyságában. De van egy mondás, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. A kútól és a korsóról, vagy a vízhordó lányról szól...kinek melyik a szimpatikusabb.  

Vágyak és perverziók

Nem egyszerű feladat annak eldöntése, hogy valaki szexuális vágya, az szimpla vágy, vagy már perverzió. Azaz mitől lesz perverzió egy szexuális vágy?

Sommásan fogalmazva attól, hogy nem megszokott, nem olyan, amit a társadalom többségének elfogadottsága jellemzi. Régen az sem volt elfogadott, hogy valakik csak "úgy" együtt éljenek, házasságon kívül. Mára ez teljesen elfogadottá vált. Tehát az időfaktornak ebben folyamatban nagyon komoly jelentősége van. Ki merem jelenteni, hogy ami ma még perverziónak számít néhány éven belül teljesen elfogadottá válik. 

Mi is az, ami ma nem számít perverziónak, hanem csak egyszerű szexuális vágynak? Teljesen nyilvánvaló, hogy a hagyományos férfi-nő közötti szexuális kapcsolat, a közösülés, az, ami teljesen elfogadott. Teljesen elfogadottnak tűnik az is, hogy ha egy pár nem csupán szobában, ágyban, párnák között szeretné egymást élvezni, hanem egy ledugott helyen a szabadban, vagy elhagyatott helyen bárhol. Romos üzemben, templomban, vagy akár máshol.

HA egy kicsit körülnézünk az interneten, sokféle szexuális szokással találkozhatunk, főleg ha célirányosan keresgélünk. Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy az interneten vándorló temérdek adathalmaz sokféle embert mutat meg, másrészt az is kiderül, hogy mennyire különböző szexuális vágyak vannak az emberek fejében. de próbáljuk meg meghatározni, hogy mi is az a szexuális perverzió? 

A perverzió szó eredete a latin perverto - rossz irányba forduló - szóból eredeztethető. Általánosságban a bennünket érdeklő témában a perverzió az ésszerű nemi élettől való eltérés bármely formájaként definiálható. de mi is az ésszerű nemi élet? Ez a következő kérdés. erre csak demagóg módon tudok válaszolni: az az ésszerű nemi élet, amely megfelel a társadalom többsége által elfogadott szexualitás szabályainak. 

Ez így nagyon dogmatikusnak tűnik, de szerencsére a szexuális életről alkotott felfogások időben gyorsan változnak és emiatt a tartalma is gyorsan változik. Régebben kifejezetten a férfi-nő közötti szexuális kapcsolatot jelentette, ami tipikusan négy fal között, kellő intimitás mellett történt. Mára már sem a különböző nem nem elvárás, sem pedig az négy fal közötti intimitás sem feltétel.

De akkor mi az, ami végülis perverznek tekinthető napjainkban? 

Most is érvényesnek tekinthető az, hogy az ésszerű nemi élettől való eltérés, csak az ésszerű nemi élet tartalma az, ami radikálisan megváltozott az elmúlt néhány évtizedben. Mit sorolnék én a perverziók közé:

Először is minden olyan szexuális játékot, amely állítólagosan örömet okoz, de ehhez például az emberi székletet, hányadékot vesznek igénybe. Ez még az én sokat próbált gyomromnak is meglehetősen visszataszító. Aztán azok a szexuális játékok, amelyek a partnert mindenféle állatként kezelve használják. És itt a használják szó szexuális értelemben értendő. Nem tudom, hogy abban mit lehet a jó, ha vagy a férfi vagy a nő mindenféle maszkokat felvéve, mindenféle pórázokon, négykézláb mászkálva, ketrecben tartva vesz részt a szexuális együttlétben. Aztán perverziónak tekintendők mindenképpen azok a szexuális együttlétek, amelyek eleve a büntetőjog szabályozási körébe tartoznak - lásd szülő gyerek, testvérek egymás között, stb. felállások. Aztán ejtsünk szót a különböző állatok szexuális játékokhoz történő igénybevételéről. Ez sokak által vitatott téma. Nem szeretnék senki felett pálcát törni, de a magam részéről ezt inkább állatkínzásnak tekintetném, mint perverzión kívüli normális szexuális játéknak. Ugyancsak nem tekinthető normálisnak az, amikor valamelyik fél a másikat szándékosan úgy kínozza és elveri, hogy az már a büntetőjog határát is átlépi.

Lehet-e valahogyan egzaktul megfogalmazni, hogy hol a határ a normális és a perverz szex között? Szerintem nem. Ez mindig a felektől függ. Ki meddig és mit képes eltűrni, vagy mit akar megélni. De az biztos, hogy nem tekinthetők normálisnak azok a szexuális szokások, játékok, amelyek a magyar jog által büntetni rendelt magatartásformákat is tartalmaznak.

Gyarló az ember

Azt hiszem, hogy nem igazán kell bemutatni saját magunkat saját magunknak. Emberek vagyunk. Vágyunk a társas kapcsolatra. És persze gyarlók is vagyunk mindemellett. Mi következik ebből? Igyekszem ezt a problematikát kicsit közelebbről megvilágítani.

Amikor azt mondjuk, hogy az ember társas lény, akkor ehhez még azt is hozzá kellene tennünk, hogy olyan társas lény, amelyik egy társadalom részeként éli mindennapjait. A társadalom feltételez egyfajta rendező elvet, ami meghatározza többek között a társas viselkedés szabályait is. Mi volna ha ezek a szabályok nem lennének? Akkor ösztönösen cselekednénk. tehát a társas kapcsolatokban is az ösztönösség volna az, ami mozgatja a szálakat. Akkor sokkal nem különböznénk az állatvilágban a hím és a nőstény kapcsolatára jellemző momentumoktól. De emberek vagyunk, bár néha jól esne állatként is viselkedni, ugyebár.

De most akkor lépjünk vissza a problematikánkra: társas lények vagyunk, de egy viszonylagosan kötött szabályrendszerben. Ezek a szabályok egyrészt a konvenciókon alapuló viselkedési szabályok, kisebb mértékben az írott jog által elvárt szabályok és jobban a keresztény kultúrkör szabályai, amik zömében a Bibliában is le vannak írva.  

A társadalmunkban az az elfogadott, ha egy férfi és egy nő megismerkedik, megszeretik egymást, összekötik az életüket. Ugyan abban a tekintetben már lazult a gyeplő, hogy nem csak a házasság köteléke az, ami elfogadott, hanem az élettársi kapcsolathoz tartozó kötelék. A monogámia. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy most kifejezetten Európáról beszélek. Az iszlám vallás által uralt területeken természetesen ez másképp van. Egyrészt a monogámia hiánya, másrészt a férfi-nő viszony sajátos felfogása miatt.

A nagy kérdés tehát itt, Európában, hovatovább Magyarországon az, hogy mennyire elvárható egy működő társas kapcsolatban a "kilengés"? Mennyire jelentheti egy társas kapcsolat végét az, amikor valamelyik fél a kapcsolatból új ismeretség felé kacsintgat?

A kérdésre nagyon nehéz megadni a választ, mert talán azt sem merész dolog kijelenteni, hogy teljesen egyedileg kell ezt a kérdést megvizsgálni, figyelemmel a társas kapcsolatban lévő személyek személyiségére, viselkedésére. Ami viszont biztos, hogy önmagában az a tény, hogy a társas kapcsolatban lévők közül egyre többen együtt próbálnak meg közösen új partnert, partnereket keresni a szexuális kapcsolatuk színesebbé tételéhez azt is jelenti, hogy ennek a körülménynek a társadalmi elfogadottsága egyre nagyobb. És az ilyen keresgéléssel kapcsolatban még azt sem lehet kimondani, hogy a fiatalabbak, vagy idősebbek keresik ezt a lehetőséget, hiszen teljes a vertikum: fiatal, idős, házasok, élettársak együtt vesznek részt sokszor ezekben a keresgélésekben.

Mire is akarok kilyukadni ezekkel a gondolatokkal? Arra, hogy az emberi gyarlóság fogalma a társas kapcsolatokban erősen viszonylagos. Ha mindkét fél tenni akar azért, hogy "feldobják" a szexuális életüket és közösen keresnek idegen férfit, nőt, esetleg párt, akkor ez semmiképpen nem tekinthető gyarlóságnak. De joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi van akkor, ha csak az egyik kacsintgat így kifelé? Akkor ő gyarló? 

Az ember mindig tudja, hogy mi az, ami számára megfelelő mértékű és minőségű szexuális izgalmat nyújt. Optimális esetben egy párkapcsolat első szakaszában a két ember között ez a jellemző. Az idő múlásával, amikor már egymást minden tekintetben kiismerték ez az érzés csökken, megszokottá válik a szex, általában ugyanott, ugyanazzal, ugyanúgy történik minden. Egy idő múlva ez már unalmassá válik, nem adja meg azt a szükséges és elvárt szexuális izgalmat, amit keres bárkiről is legyen szó. Tudom, hogy a következő gondolatommal sokan vitatkozni fognak, de akkor is leírom a véleményemet: nem tartom gyarlónak és elítélendőnek azt, ha valaki igyekszik megtalálni azt a szexuális örömforrást a társán kívül, akitől megkaphatja azt, amit a társa már nem tud megadni neki. Senkinek nem kell önmagát "eltemetnie" csak azért, mert a szex már nem olyan a társával mint régen. Kissé cinikusan szokták megjegyezni, hogy "nem kopik", így nem kell attól tartani, hogy egy ilyen kilengés - ha egyébként kellően óvatos az érintett, bármilyen módon észrevehetően változni fog. Legfeljebb a hangulata lesz feldobottabb és jobban fogja érezni magát a bőrében. És az baj? Semmiképpen.

A konzervatívabbak persze most már gyűjtik a köveket a kövezésemhez. Ezért azt azért hozzátenném gyorsan, hogy ha ezek a kikacsintgatások rendszeresekké válnak, akkor mégis célszerű azon elgondolkodni, hogy van-e értelme a régi kapcsolatot tovább folytatni. 

süti beállítások módosítása